Ez a cikk a szilikon nyomásérzékeny ragasztók három kikeményedési fokának vizsgálati módszerének pontosságát hasonlítja össze. Az oldószeres extrakció (géltartalom) az oldhatatlan hálózati frakciót méri Soxhlet-extrakción keresztül – túlbecslések a fizikailag összefonódott szegmensek miatt, amelyeket keresztkötéseknek tévesztenek, pontosság ±2-5%, legalacsonyabb kémiai pontosság. A DSC méri a maradék reakcióhőt (α=1-ΔHresidual/ΔHtotal) – megbízható alacsony-közepes konverziónál, de túlbecsüli a magas konverziót a diffúziós korlátozott maradékcsoportok miatt, ismételhetőség <±2%.

A PTFE magas hőmérsékletű szövetet széles körben használják a vegyiparban hét kulcsfontosságú alkalmazásra: karimás tömítések és csőburkolatok (ellenálló az erős savaknak/lúgoknak), reaktor- és tartályburkolatok (megakadályozza a fémkorróziót, könnyen tisztítható), szűrőzsákok korrozív füstgázokhoz (260°C-ig), korróziógátló párnák, tágulásgátlók, hegesztésgátlók. kompozit öntéshez és elektromos/hőszigetelő burkolatokhoz. FDA és UL minőségek állnak rendelkezésre.

Az üvegszálas szövetre a PTFE bevonatolás előtt felvitt felületkezelő szerek kritikusak a PTFE magas hőmérsékletű textília végső teljesítménye szempontjából. A szerves szilán kapcsolószerek molekuláris hidakat hoznak létre a szervetlen üvegszál és a szerves PTFE között, megnövelve a leválási szilárdságot <2 N/cm-ről 4-8+ N/cm-re. A megfelelő kezelés növeli a hőállóságot (260°C+), a dielektromos teljesítményt és a vegyszerállóságot is. A kezeletlen szövet leváláshoz, buborékosodáshoz és rövid élettartamhoz vezet.