A szárítás kritikus lépés a PTFE magas hőmérsékletű szövetgyártásában. A gyakori hibák a következők: repedés (túl gyors száradás, felületi hámlás), bevonat migráció (a részecskék a felületre költöznek, gyenge belső kötés), lyukak/hólyagosodások (beszorult levegő vagy gőz), fehér foltok és krétásodás (felületaktív anyag migrációja vagy nem teljes fúzió), sárgás/kokszosodás (adalékanyagok túlmelegedése), feszültség túllépése (zsugorodás) vetemedés (egyenetlen zsugorodás), a felület száraz, de a belseje nedves (a bőr felfogja a nedvességet), és vastag élek (kávégyűrű hatás). A megoldások szabályozott szárítási profilokat, megfelelő szellőzést és az aljzat előkezelését foglalják magukban.

A PTFE magas hőmérsékletű szövetet széles körben használják a vegyiparban hét kulcsfontosságú alkalmazásra: karimás tömítések és csőburkolatok (ellenálló az erős savaknak/lúgoknak), reaktor- és tartályburkolatok (megakadályozza a fémkorróziót, könnyen tisztítható), szűrőzsákok korrozív füstgázokhoz (260°C-ig), korróziógátló párnák, tágulásgátlók, hegesztésgátlók. kompozit öntéshez és elektromos/hőszigetelő burkolatokhoz. FDA és UL minőségek állnak rendelkezésre.

Az üvegszálas szövetre a PTFE bevonatolás előtt felvitt felületkezelő szerek kritikusak a PTFE magas hőmérsékletű textília végső teljesítménye szempontjából. A szerves szilán kapcsolószerek molekuláris hidakat hoznak létre a szervetlen üvegszál és a szerves PTFE között, megnövelve a leválási szilárdságot <2 N/cm-ről 4-8+ N/cm-re. A megfelelő kezelés növeli a hőállóságot (260°C+), a dielektromos teljesítményt és a vegyszerállóságot is. A kezeletlen szövet leváláshoz, buborékosodáshoz és rövid élettartamhoz vezet.